Kényelmesen dobtam le pávatollal ékes kalpagomat az egyik bársonyhuzatú székre, amelyek tömegével álltak a falak előtt. A bálterem és a hivatalos nagy audienciák fogadó csarnoka egy és ugyanaz volt, a székeket meg nem volt értelem állandóan mozgatni. Még egyszer végigpillantottam magamon, ha az ember a királyi család valamely tagjánál tesz tisztelgő látogatást, akkor illik odafigyelnie minden részletre. Fekete, közel combközépig érő lovaglócsizmák, fekete nadrág, a szára a csizmába tűrve, fegyveröv és derékszíj, fehér damaszting, fekete, hímzett kabát, fekete vívó bőrkesztyűk, fodros gallér és kézelő, fekete nyakbavaló. Rendben lesz, minden a helyén van. Tőlem nem kérték el a királyi gárdisták a fegyveremet, rólam mindenki tudta: a királyné embere vagyok, mégpedig közeli bizalmasa.
Jól tudtam miket regélnek a hátam mögött az emberek. Az Amry-Castolo vérívó hiénája, a gyerekgyilkos, a királyi család talpnyaló vérebe és hasonlóan hangzatos jelzők tucatjai. Sokan nem tudták nekem megbocsájtani eleinte a hadjáratok során felégetett falvakat, megcsonkított katonákat, tűzhalálba adott gyerekeket és asszonyokat. Ez addig volt így, míg a titkosszolgálat vezetőjeként nem mutattam meg idehaza is, meddig terjed a szavak szabadsága. A rólam terjedő becsmérlések nem zavartak. Ennél sokkal többet is elbírt a hátam úgymond. Nem volt baj, hogy féltek tőlem. "A könyörtelenség félelmet szül, a félelem hatalmat." Erre cseréltem családunk régi jelmondatát s tartottam is magam hozzá. De amit lehet velem szemben, az már nem érhet fel a királyi családig. Az őket becsmérlők igen gyakorta és igen teátrálisan értek rövid és ronda véget. Nagyon ritkán vezettem ilyen akciót csupán, a legtöbbször igyekeztünk mint balesetet beállítani a történteket, de olykor példát is kell statuálni. Közszájon forognak az olyan történetek, miszerint a saját gyermeke megfőzött húsával etettem volna meg anyákat. Mondjuk ez momentán igaz, de általában meglehetősen kiszínezve kerül már be a pletykák világába.
Saját hazám egyik legjobb hadvezére vagyok és a kémszolgálat főnökeként a trón mellett-mögött álló szürke eminenciás hatalmak egyike. Általános a vélekedés, hogy ha valamelyik hercegnő vagy herceg kerül trónra, akkor rövid úton megszabadul tőlem, de emiatt valahogy nem aggódok. Mindig szükség van az olyan emberekre, mint én, akik nem félnek könyékig beszennyezni a kezüket vérrel és akik bármi áron megszerzik az információkat, amikre a trónon ülőknek szüksége van. Na meg, megvannak a magam tervei...
Merengésemből halk, surranó léptek zaja riasztott fel. Megfordultam és felmértem az érkezőt, de nem a királyné volt az. Isabella hercegnő talpa alatt surrogott a szőnyeg. Rutinosan ereszkedtem fél térdre és hajtottam meg a fejemet:
- Fenség, megtisztel a jelenléte! - recsegtem szertartásosan.
Subject: Térdhajtás a hercegnőnek - Isabella és Ruprecht 